KülönváltakBabér, borostyán, mirtuszból fejék: mindenüket odanyújtók nyerik. Szent téboly adja legszebb színeit, emésztődés a versek erejét. Föltornyosulnak a költők, de lent buta viszály, szegényes vágy mozgat, s kívánnak minden embert toronynak, de árván pásztázzák a…

 A szomorú szellemMagányos akácfa állt a temető sírjai felett,Az égen lustán kúsztak el a Hold előtt a fellegek.A kora nyári idő langy melege ült meg a tájon,És mégis volt ott valaki a sírkertben, aki fázott.Szomorú szemei voltak és kissé átlátszó teste,Életében…

 Jó szándék   Ádám, a tizenöt év körüli vékony fiúcska gyorsan futott át a réten. Futásra termett teste, és hosszú lábai nagy előnyt jelentettek a nyílt terepen. Szaladt, hogy érezte szinte süvít mellette a szél, s kopott, sáros cipője nyomán egymás után…

Csillagvégtelen Szeretlek úgy, ahogy a fákat, ahogy a kelő Nap erejét, ahogy az ágy melegét és ahogy engem szeret a bánat. Szeretlek úgy, ahogy a Holdat, mikor sarló s mikor nagy, kerek, ahogyan szerettelek, mikor még botlásaim se voltak. Szeretlek úgy, ahogy a fészket, melyről…

 A sötét színházNem volt kikövezve az út, amin át eddig eljöttünk,És egyetlen ember sincs, aki itt állna mögöttünk.Ne aggódj, ha eddig kibírtuk, most is ki fogjuk bírni, Ha már kihívtuk a sorsot, nekünk kell vele megvívni.Minden álom, minden vágy abban az üres…

  Az első benyomás mindig fontos!    Négy rózsabokor állt egymás mellett, tele nagy vörös szirmú virágokkal, melyek kellemes illattal töltötték meg a környéket. Már egyenként is gyönyörű látványt nyújtottak, de így együtt képesek voltak lenyűgözni…

Vers a Mindenséghez Borulj ágyam fölé, mikor alszom, óh ég, nézz le a szívemig éjjel, leheld be titkos varázsigékkel, s ejtsd bele e két szót: »Nem haragszom.« Mart sebeit estharmattal öntözd, és takard el, hogy ne láthassa más, sötétség kell, hűvös, és…

 GödörA gödrünk szélén csendben ülnek meg az aljas árnyak,Az alján pedig lassan rothadó holttestek várnak.A szürke csontok a földből hegyesen kiállnak,A nyirkos rögök mindegyike vörös vértől lázas.A kövek jéghideg sírfedőként borulnak a földre,Alóluk férgek hada…

 Vers a behódolás korábólMégsem tudtam vigyázni rád,keveset tettem, mint sokak,rejtelmekkel várt a világs nem felügyeltem sorsodat.Most itt állok, visszajöttem,nézlek - de nem mosolyogva,lábad elé hull a könnyem,lélekrontók szegény foglya.Miért tűrtél annyi verést,miért…

  Vörös hajú lányok     Van egy tiszta vizű tó, mely innen igen távol fekszik, Óvó hegyek között mélye titkok hadát rejti. Csendes reggeleken még néha lelátni az aljára, Ha nem szól közbe a hullámok búskomor csapkodása.   A felszín alatt néhol magányos…

Egy fa árnyékábanBőrömön érzem a hideg esőt,melenget, cirógat, tisztára mos.Számba csepeg, mint szép szeretőtmegszelídít, álomba hoz.Taszigál ide-oda, játszik a szél,libben a lepel rozsdultan köröttem.Édesget, csábulok majd új útra tér,zokogás hallik alattam,…

A gazember  Kutyául érezte magát. Megsemmisülten rogyott le a kanapéra. „A francba, ezt is elcsesztem!” – gondolta. Felvette a könyvet, amely ott hevert mellette, kinyitva és lapjaival lefelé fordítva. Az előző nap estéjén kezdett bele, a ponyvairodalom egy…

 Vándorút Lassan mászott fel a hegyen, az út tele volt nagy és éles kövekkel, melyek minden felől komoran meredeztek rá, ily szavakkal gúnyolva: „Esélyed sincs. Jobban teszed, ha visszafordulsz.” Ő viszont nem hallgatott kemény szavukra, inkább törtetett előre.…

  Ajándék Volt egy kicsiny falu a világban, az Arszán folyó mentén, amelyet már mindenki elfelejtett. Nem volt ott semmi jelentős, semmi híres így nincs is rá miért emlékezni. Néhány száz lelket számlált csupán a lakossága, azok is mind favágásból meg…

 Az utolsó szerelemBár nem telt még el akkor minden hét,s hol éhenhaláshoz készülődtek,hol a népet asztalhoz intették,s bár száz bajuk volt az őszülőknek,öreg volt már az idő és terhes,igencsak alul a közhangulat,sok balul megítélt, kevés kedves:unták undok, különös…

 Vörös és feketeVörös legyél és vedd fel a fekete ruhádat, Nézz rám az esküvőn, mikor felhangzik a gyászdal. Vesd le a fátylat, hogy lássák hófehér arcodat, Majd csókolj meg és tépd ki szívedből a horgokat.Dobd el a csokrot, hagy hulljanak a vörös rózsák, Míg…

 Robogunk szürke fénybe burkolózvaRobogunk szürke fénybe burkolózva langy műanyag élmények simogatnak s ti hisztek bíztok a sorsban pénzben borban és nőben zakóban komoran koszos melegítőben s ti bíztok hisztek az álmok ferde ranglétrájában a rohanó időben a felnőtt…

 SírtSírt. Hideg októberi éjszaka volt, s a hegyek között soká esett az eső, ahogy a reggeli köd szertefoszlott, máris megnyílottak az ég csatornái. Ő erre már nem emlékezett. Nem vette észre az előtte elhaladó embereket sem.Sírt. Hajlott háttal ült a padkán, könyökét…

 Eljegyzés   Leültem és elméláztam egy pillanatra. A háttérben lágy zene szólt, én pedig arra gondoltam, hogy ideje lenne már elindulni. Viszont olyan kényelmes itt, maradok még néhány percet. Ekkor kivágódott az ajtó. Se köszönés, se egy üdvözlő pillantás, csak…

 AdagioA fűbe dőlt velünk a szerelem...arcunkról elvesztek a csóknyomok!Gyújtsátok föl, ti lányok, a szemem,gyermektestünk csonttá soványodott.Hazulról megszökött a nevetés,hideg az ágy, kemény a kenyerünk,ki lép a szobába? ajtónk nehéz.Szól a csengő, s magunkhoz…

 A boldogság felé A fésű belemélyedt hosszú, éjfekete hajába, Mely, ha nincs a lámpafény, egyé vált volna a homállyal. Szép arca elé lógott néhány rakoncátlan tincse, Gyönyörű teste és bájos mosolya volt legfőbb kincse.   Megcsillantak a tükörben nagy, barna…

 KeselyűtáncKeserédes mosoly ül virradó szádon, hangtalan hasad át a hajnal az ágon, szárnyaid törötten, lecsüng a búpatakén megfürösztelek benne, s magamat válladra terítve óvlak és védelek, megtöröm magam rajtad újra éledek.   Láttunk sok csodát hisz hosszú…

 De vie Naponta tizenkét órát ültem lakásom ajtajában a kulcslyukon kikémlelve olyan elkötelezetten, hogy óránként csak egyetlen pislogást engedélyeztem magamnak. Volt hogy a látvány annyira lenyűgözött, hogy a tizenkét pislogást három négyre tudtam csökkenteni. Lassan…

 A „Karma”   - Kicsit többet is foglalkozhatnál a lelki békéd megteremtésével. – mondta Olivér miközben egyik kezével vastag könyvet tartott a másikkal pedig intőn a vele szembe ülő Zoltán felé hadonászott. – A könyvben az áll, hogy… - Nem…

Egy fénykép hátoldalára Én Istennel nap mint nap vitázom. Neki mindig csendes a szava, s ha ő való, s nem csak képzelem őt, fáj bár, de neki van igaza. Akkor azt élem én, amire szánt, nem dacoskodom s nem kesergek. Akkor mindenkinek megbocsátok. Sokszor elolvasom e verset.…