Keselyűtánc

Keserédes mosoly ül virradó szádon,

hangtalan hasad át a hajnal az ágon,

szárnyaid törötten, lecsüng a búpatak
én megfürösztelek benne, s magamat

válladra terítve óvlak és védelek,

megtöröm magam rajtad újra éledek.

Láttunk sok csodát hisz hosszú repülés volt,

a napfény vállunkra arany koszorút font.

Messzire tartottunk kergettek a szelek de

Isten ha vágyta így földhöz csapott veled.

Ülsz itt a parton, szemed távolba mered,

ha kívánod a csodát én leszakítom

                  neked.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.