A „Karma”

- Kicsit többet is foglalkozhatnál a lelki békéd megteremtésével. – mondta Olivér miközben egyik kezével vastag könyvet tartott a másikkal pedig intőn a vele szembe ülő Zoltán felé hadonászott. – A könyvben az áll, hogy…

- Nem érdekel mi áll a hülye könyvedben és, csak hogy tud, nem érdekel nemhogy a te, de még a saját lelki békém sem.

- De Zoltán… - próbálta folytatni oktató hangon.

- Nem érted, hogy nem vagyok kíváncsi rá? – kis szünet – Tudod mi teremtené most meg az én lelki békémet? Egy jó nagy adag marhapörkölt. – cuppantott egyet – Ecsém, az az igazi.

- Jól mondod Zoltán. – ki tudja miért, soha nem becézte. Mindig csak Zoltánnak hívta. – Egy jó adag nokedlivel.

Kis csend. Az egy szobás lakást bevilágítja a napfény, melynek hála látni lehet az apró, de sűrűn szálló porszemek dús áradatát.

- Mikor is ettünk utoljára? – ábrándozott Zoltán.

- Előbb ettünk ebédre egy vekni kenyeret.

- Én olyan rendes ételre gondoltam, te marha. Milyen nap van ma?

- Azt hiszem péntek. – töprengett Olivér.

- Akkor egy hete is van már, hogy főtételt ettünk. Azt hiszem krumplifőzelék volt.

- Olyan rég lett volna?

- Bizony. – mondta Zoltán jelentőségteljesen.

Ez után újabb csend állt be. Olivér a rozoga széken hintázott és közben a könyvet olvasta. Zoltán a semmibe nézett és gondolkodott.

- Találtál valami munkát? – kérdezte Olivér a könyv mögül felpillantva.

- Nem.

- Én sem. – kis csend.

- Éhes vagyok. Van valami a hűtőbe?

- Csak a szokásos.

- Magyarul, tök üres.

Zoltán a főállású munkanélküli, megemelte kövér testét, felállt, majd elkezdte róni a köröket a kis szobában. Megpróbált valamit kieszelni, de semmi ötlete nem volt.

- Furcsa dolgokat írnak ebben a könyvben.

- Nem érdekel. – vágta rá.

- Van ez a karma. – folytatta, mintha meg sem hallotta volna. – Érdekes dolog. Azt írják róla, hogy ha valami jót cselekszel, akkor veled is valami jó fog történni.

- Hülyeség.

- Talán a dolog úgy is működik, hogy valakivel csak rosszat cselekszenek, de valami jónak kell vele történnie.

- Akkor már rég nem itt tartanánk. Nincs olyan ember, aki ne akarna nekünk rosszat. – mondta gúnyosan.

- Olyan negatív vagy. – dorgálta Olivér. – Folyton csak kötözködsz és panaszkodsz.

- De legalább nem hiszek ilyen ostobaságokban.

- Hiszel te egyáltalán valamiben?

- A pénzbe. Szeretem a pénzt. Imádom a pénzt.

- Plátói szerelem ez. - jegyezte meg Olivér gúnyosan.

- Na jól van, elég legyen már ebből. – kiáltotta Zoltán. Hirtelen nagy csend szállt a kis szobára. – Van egy ötletem. Kell pénz. Szedj össze mindent, amit találsz. – mondta, majd elkezdett a zsebében kotorászni. Néhány érmét dobott az asztalra. – Ez nem elég. Ne csak néz! Keress már te is!

Olivér felállt, majd átnézte zsebeit és pénztárcáját, de csak gúnyosan csörgő apró hullott kezéből az asztalra. Zoltán gyorsa összeszámolta.

- Százhatvan. Még negyven kell és, ha igaz, amit abban a buta könyvben írnak, akkor ma este jóllakunk.

- Mire készülsz?

- Majd meglátod. Na, keressünk még negyven forintot.

Feltúrták az egész lakást és nagy nehezen, az ágy, a kanapé és a konyhaszekrény alól, de előteremtették a hiányzó negyven forintot. Zoltán zsebre vágta a töménytelen aprót és elsietett. Fél óra múlva jött vissza, hatalmas mosollyal az arcán.

- Dobd el azt a könyvet. – mondta.

- Holt voltál?

- A postán. Vettem egy kaparós sorsjegyet. Gondolta, ha igaz, amit a könyved ír, akkor nyerünk.

- Nyertél? – kérdezte Olivér tágra nyílt szemekkel.

- Nem. – mondta vidáman Zoltán.

- Akkor meg minek örülsz ennyire? – kérdezte csalódottan.

- Annak, hogy nekem volt igazam és a buta könyved nem ér semmit. Meg persze az ötezresnek, amit a posta előtt találtam.

- Mi? Egy ötezres? – állt fel Olivér. – Hogy?

- Igen. Itt van, nézd! – vette elő a gyűrött bankót.

- Akkor ma jót eszünk.

- Bizony ám!

Egy hét után, végre rendes étel ettek, elfeledve minden szenvedés, ami eddig érte őket. Két nappal később újra éheztek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.