Robogunk szürke fénybe burkolózva

Robogunk szürke fénybe burkolózva

langy műanyag élmények simogatnak

s ti hisztek

bíztok a sorsban pénzben borban és nőben

zakóban komoran koszos melegítőben

s ti bíztok

hisztek az álmok ferde ranglétrájában

a rohanó időben a felnőtt ideákban

ti bolondok

homlokom a hideg üveghez nyomom és

próbálom felhányni megváltozhat e minden

a minden és én

odakint a fák és villanyoszlopok is mind

megadták magukat a fehéres öregségnek

elfáradtak

robogunk tovább új élmények fél arcok

szigorú tekintetek bezáruló kasztok

vezetőnk fülében mindenki mást lát

füstbe tekert kontyú öreg lapostetűt

felbátorodott postaládán üres lábostetőt

elszenderült szerelmes párt temetésük napján

kapzsi csillogást adakozó szemében

én ma sem látok semmit

ez az arc bámulván kiszámol feltérképez és megsimogat

mintha ismerne.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.