Vers a Mindenséghez

Borulj ágyam fölé, mikor alszom,
óh ég, nézz le a szívemig éjjel,
leheld be titkos varázsigékkel,
s ejtsd bele e két szót: »Nem haragszom.«

Mart sebeit estharmattal öntözd,
és takard el, hogy ne láthassa más,
sötétség kell, hűvös, és hallgatás,
rejtek kell a csillagos ködök közt.

Legyen részemmé a végtelenség,
melyben porszem az ember világa,
ez, ahol félelmes lavinákba
omlanak a nappalok s az esték.

Csak egy percig megengesztelődjek;
érezzem azt, hogy érdemes élni,
hogy ki csalódott bennem, megérti:
nem születtem jónak és erősnek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.