Lennem kéne már valakinekLennem kéne már valakinek, lehet többnek, mint magam vagyok,Magyar hősnek, ki kiáll a vesztett ügyért, buzgón és vakon.Aki úgy hal meg, hogy soha nem létezett az utókor szemében,Mártír a mártírok között, kinek hiába folyt el a vére.Lennem kéne már…

Jutottam a BizonytalanbaMelyik csillag leszek én,ha szememből már kiszökött a fény?Családom lesz-e vajon:gyermekek, szép feleség, nyugalom?Leszek hajlott hátú agg,sok évvel, sok víg éjjel kopottabb?Hány csókot hagyok itt-ottel, s kik köpnek majd hátamra szitkot?Kit szeretni nem…

Kiből mi lett? Kuzmics Mátyás az állótükör előtt igazgatta kék színű elegáns nyakkendőjét. Az alacsony férfi apró, de ügyes kezei gyors mozdulatokkal igazították helyre a csálén álló háromszöget. - Így jó is lesz. – mosolyodott el a húszas évei végén…

Családodhoz tartozomTörvényt, tudom, bölcsek adtak,s a szokások, tudom, szentek.Dicsőség hát a jobbaknak, én megsértem e rendet.Nincs egy adója a magnak,nincs rokonsága a vérnek,s ha ünnepek kopogtatnak,énfelém el nem néztek.Sohasem közös az asztal,nem küld képeslapot senki,s…

Huszonegy múlt és felnőttEmlékszem régen még szabadon, bátran álmodtunk a világról,Csak mentünk előre, nem féltünk, kőből volt a hitünk, nem sárból.Nem kapaszkodtunk semmibe, védett minket a tudatlanságunk,Vagy az Isten védett, mert tetszett neki naív, gyermeteg álmunk.Azóta…

Az érett gyümölcs  Az apró Levente felállt a székre, fejét felemelte, s jobb kezével a felette lévő piros alma után nyúlt. Hiába igyekezett, nem érte el. Arcára csalódottság és elkeseredés ült ki, hisz nagyon vágyott a szép kerek gyümölcsre. - Ugorj egyet…

Ezer esztendő voltTartott a két karom csöppnyi gyermeket,vetettem koporsófedélre föld rögét,néha rám találtak a kegyetlenek,és néha bizony az én lelkem volt sötét.Ember, ki most jössz, lásd a markom űrjét:én már visszaadtam minden kedves holmit.Én kiálthatom, hogy nincs…

A korhely végakarataHa meghalok, hát ne sirassatok,túlnan innen tündöklőbb vagyok.Ha meghalok, mint fényt szeressetek,mert láng leszek, ha innen elmegyek.Ha meghalok, ne halljak éneket,hisz úntátok a szerzeményeket.Ha meghalok, ne legyen requiem,élek majd Én, ha testem elpihen.Ha…

A világ végétSzíveink üresek, csak a hatalmas semmi kavarog bennük,Megszülte gyermekét a torz idő, az éjben rejti testük.Kitárnánk megfáradt szárnyainkat, de rájövünk, hogy nincsenek,Amik felemeltek volna minket, már csak pokolba rántó, mély sebek.Beinteget az ablakon a…

ÉvszakokAmikor önfeledten tombol a nyár, az nekem nem ünnepem,De mikor hullani kezdenek a levelek, én újjáéledek.De nem a halálból- azt megvetem-, hanem a nyári gubómból,Amit messze hajítok, ha jön a tél, hisz nem félek a hótól.Én örömmel járok az éjszakában, a hidegben és…

FelismerésElhagytam az ember térségeit immárs itt eszmélkedem, világ, vad tájaidnál!Ott rám támadhatnak bármely minutában,ott a melegágyuk aljas módszereknek,engem ott néhányan hiába szeretnek,de feleim ide nem jönnek utánam.Ős békesség száll innen a láthatárnak,melyen…

Kivetettek, kinevetettekAZ EGYIKKivetett volt, kinevetett,útját magányosan rótta,házak között, idegeneklába elé Tudást szórva.A MÁSIKKivetett volt, kinevetett,ember szava, ökle verte,de ment, kötélidegeket:Türelmet eléje vetve.A HARMADIKKivetett volt, kinevetett,börtön foglya,…

Az utazó   A hárpiák igen undok és gonosz teremtmények. Legalábbis a legtöbb emberi nemzet, amely összetalálkozott már legalább egyszer ezekkel a szárnyas fenevadakkal, mind meg van győződve eme állítás helyességéről. Tollas szárnyakkal rendelkeznek és karmos, vastag…

Íliosz története Norvu egy kicsiny, de igen jelentős város volt Novánia déli részén. Zöldellő, lankás, dimbes-dombos táj ölelte körül a települést, melynek lakossága jórészt mezőgazdasággal, kereskedelemmel és könnyűiparral foglalkozott. Norvu fontossága azonban nem a…