Párban állók Hogy koronátok egyesül, a vészt jobban viselitek, ti párban álló magas fák, s én irigylem ezt a frigyet. Egy helyre hull leveletek, egymás mellett zöldültök meg, s összébb nőnek évről évre e közös sorsban a törzsek. Most már ránk is sötétedik, csillag…

Dolgaink A bánat hal és föltámad, a derű kérészéletű, a könnyek újra kiszöknek, a harag útitárs marad, az ének vigasz-beszéded, az évek vissza nem térnek, a sóhaj tán utolsó jaj, a férgek most többet érnek, a rémek hozzánk betérnek, a lelkünk megfullad bennünk, a…

Melyik útMelyik út vezet el innen? Nézz rám! Látod nem találom magam,Csak a monoton eső zúgása, amit még felfog az agyam.Várakozok – mint úgy mindig-, hogy mikor hívhatom ki sorsomat,Bár tudom, akaratom gyengébb, mint az égben teremtett fonal.De attól még álmodni lehet, azt az…

Fegyverekkel jöttekHaraggal és fegyverekkel jöttek azon a csillagtalan éjen,Féltek ők is, féltünk mi is, együtt küzdöttünk a betegséggel.Mi nem akartunk meghalni és ők sem akartak mást, csak élni,De mégis pusztulnunk kellett, hogy nekik ne kelljen többé félni.Azt mondták,…

Este, fénytelenülHát képzeld el,ma annyira elfáradtam,hogy a szemem föl se pattantalán reggel.Eltűnődtem,vajon ki orrolt meg ma rám?Nincs olyan, s azt se mondanám:bakot lőttem.Jó voltam ma.Persze tízezrek is tévedhetnek,hát még e felnőttes, mafla gyermek!Ugye, Hanna?Mégsem…

Ritkásan lakják...Ritkásan lakják a szívemet,kevésnek van menedéke itten,temetője a legnépesebb.Alig-alig látogatja Isten.Itt, itt örökös gyászban élnek,havonta búcsúztatnak valakit.Ha engem viszontszeretnének,tudom, hogy akkor több maradna itt.Mert hálátlannak itt nincs…

Forduljál vissza!Lógunk, rothadunk, hollók és varjak zabálnak foszló húsunkból,Nyakunkban ott a tábla: ,,Rossz útra tévedt!" Hát ennyit sorsunkról.A fán melyre akasztottak minket keselyűk tanyáznak naphosszat,És intik az úton közeledőt: Ne tegyetek semmi rosszat!Az út a fánál…

A meggörbült fák ösvényénTudod néha az az érzésem van, hogy valaki figyel minket,Szóval, ha engem kérdezel, szerintem gyorsan kerüljünk ki innen.Mert a meggörbült fák szinte nyáladzanak mikor lenéznek ránk,Úgyhogy fussunk, mert én nem úgy vagyok, mint te, hogy nincs mit…

Leszünk mi még egymáséi!Ha fenyeget földi, égiakarat, hát mindhiába,nekem mindegy feddés, szabály,nehezményezés, vád, határ,azt vésem az életfába,leszünk mi még egymáséi!Háromezer habár véli,arcátlan, vakmerő lélek,nagy tetthez vagyok esetlen,nevetem csak,…

Patvar lélekKi is volnék? Pereskedő,portékadús kereskedő,kérlelik, de nem alkuszik,s mit számít, hogy orra bukik?Egy lakja csak puttonyát,áruba mit nem bocsát,és e tárgyat úgy vigyázza,mint a vándort bőriszákja.Eztet olykor kézbe fogja,s nosza gerendely, csoroszlya!Ekeszarv a…

A Félhomály erdejeNe remegj, ne is félj, a folyón túl van a Félhomály erdeje,Nincsen gond, nyugalom, megszokjuk idővel az üvöltéseket.A folyón nem másznak át sem a pókok, sem a farkasemberek,De, ha mégis jön valaki onnan, hát elkergetjük az idegent.Mert a mi megálmodott világunk…

Az AranymegyeElkéstünk minden idővel, minden vággyal és tervvel,A hajó, amit nekünk szántak másokkal indult a tengernek.Vállat vonunk, hisz úgysem lett volna kedvünk meghalni egy hajón,Majd lebegni a roncsok között, míg a hullámzás fölénk hajol.Még mondjunk el pár imát…

Csodálatod zengem Hallom, értem, és tisztelem gyönyörű szívedet. Hogy értékes, jó vagy s fényes: elárul a szemed. Szavaid melegek s puhák, velük takarózom. Nevetésed út, feléd visz: magam elé szórom. Minden egyes mozdulatod csupa báj, meseszép. Nem elég, s téged nem mond…

A Fekete templom hercegeEgy meggyötört és széthulló világban, mely a semmiben lebeg,Mely korccsá lett természetnek és árnnyá lett embereknek ad helyet,Végtelennek tűnő, kopár és fekete lávaföldek mögött,A Fekete templom tornyosul minden élet és halál fölött.A fekete…

Az én hazámMennyit bántottalak te ártatlan gyermek ,kicsi hazám sírja szerelemnek,bölcsője búnak bajnakhol az álmok éhen halnak.Ahol a gazdagból a pénz mártírt csinál s báróta tömegre vezényli vérünk az ágyútahol a restség fél egészségs nemet mondani vak…

A Nap marad   Van egy titkom. És csak egy titkom van, amit ha akarnék, se tudnék elárulni neked. Napjaim száma, gonosz- és jótetteim száma ez. Hallgatni fogok róla mindörökké: az élő semmit sem mondhat el, a holtat nem faggathatod. Miután elmentem, számolhatsz, de miért hiszed,…

Meddőn A rózsás kert volt a kedvence, úgy szerette, mintha minden egyes szál virág egy-egy gyermeke lett volna. Sokszor láttam, mikor öntözte őket, és nem felejtem azokat a pillantásokat, és azt a rengeteg elégedett mosolyt, amit ezek a gyönyörű virágok kaptak tőle nap…

Rossz szivemet borba vetem... Rossz szivemet borba vetem, dús lombú dalaim megiszom. Sorvasszon el én bánat-hadam, én bánat-hadam nevetem, dús lombú dalaim megiszom. Rossz szivemnek fáj a világ, dalaim holt csöndbe hörögnek. Bú-baj vagyok keserű magam, fekete szirmú vád-virág,…

A nagy terv Mit törődöm a világ gondjaival, nem kell a világ most, csak a borital! Pirulós jókedvem lesz énnekem ma, a fejemben fog égni a gyehenna! Nem tréfálok, amit mondtam, megmondtam, biz Isten, úgy lesz! Megyek, s valahonnan szerzek pénzt; s gyalázatosan leiszom magam, aztán…

Hagyj elMegláncolt kezeimnél fogva rángat magával a Szerelem,Míg én véresen, térden csúszva a porban egyre csak kérlelem,Hogy hagyjon egyedül végre, vagy ha nem, hát vesse rám kék szemét,Mert unom már a hátát nézni és unom a részeg szenvedést.De Ő csupán kitépett szívemet…

Szerelmünk hajnalaA lassan hullámzó élet derékig érő vízében járunk,Az új hajnalra, az új kezdetre a vak éjszakában várunk.A távoli horizontot fürkésszük, de szárazföld nincs sehol,Csak homály van és kétség van, mely szívünkben sok-sok tüzet elolt.Csupán a remény és a…

Az emlékek tava  A Szurdok-hegység egy igen elrejtett pontján, egy zöldellő völgyben, melyet mindenhonnan fehér hótakaróval borított hegycsúcsok zártak el a külvilágtól, egy csillogó, kristálytiszta vizű tó helyezkedett el. Körülötte száz vagy akár ezeréves, az…