Az utolsó szerelem

Bár nem telt még el akkor minden hét,
s hol éhenhaláshoz készülődtek,
hol a népet asztalhoz intették,
s bár száz bajuk volt az őszülőknek,

öreg volt már az idő és terhes,
igencsak alul a közhangulat,
sok balul megítélt, kevés kedves:
unták undok, különös harcukat.

Sosem volt könnyű lenni, de akkor
jobban nehéz volt, egészen nehéz.
Itt fölrobbant egy atomreaktor,
ott új rendszer lett és új szenvedés.

Kipróbálták ketten a szerelmet,
mert azt hallották: az nagy hatalom;
s az is volt, és éppen azért mertek
meghalni szépen és fiatalon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.