Melyik út


Melyik út vezet el innen? Nézz rám! Látod nem találom magam,
Csak a monoton eső zúgása, amit még felfog az agyam.
Várakozok – mint úgy mindig-, hogy mikor hívhatom ki sorsomat,
Bár tudom, akaratom gyengébb, mint az égben teremtett fonal.

De attól még álmodni lehet, azt az egyet mindig szabad,
Ha más nem is, de ez az apró kis öröm örökre megmarad.
Megmarad, de csak hogy átfesse a valóságtól fekete szobát,
Jelezve, hogy felkelni késő van-e már vagy éppen túl korán.

Szóval melyik út vezet el innen? Melyik út vezet el hozzám?
Nézz rám! Látod, nem találom magam. Meddig kell még várjak? Mondd már!
Csalódott vagyok, ha arra gondolok, lehet várnom kell még tovább,
Hát jöjjön el végre az idő és űzd el a csalódottság korát.

Milyen leszek? Amilyennek érzem vagy amilyenné formál a szél?
Hová jutok? Ahová érzem vagy ahová elrendelt a lét?
Fejet hajtok hát és remélek, mivel nincsen más választásom,
Mert a remény szabad csak az álmok mellett egyedül e világon.