Este, fénytelenül

Hát képzeld el,
ma annyira elfáradtam,
hogy a szemem föl se pattan
talán reggel.

Eltűnődtem,
vajon ki orrolt meg ma rám?
Nincs olyan, s azt se mondanám:
bakot lőttem.

Jó voltam ma.
Persze tízezrek is tévedhetnek,
hát még e felnőttes, mafla gyermek!
Ugye, Hanna?

Mégsem értem,
estére miért aggtam el,
és mitől fúlt ki ez a mell...
Nagy a vétkem?

Tudja tatár!
Én hibásnak vallom magam,
ha nincs bánnivalóm, ha van,
s bár volna már!

Értem, értem!
Hogy fáradtságom, mi hordta rám azt,
valahára megleltem a választ:
ma is éltem.