Párban állók

Hogy koronátok egyesül,
a vészt jobban viselitek,
ti párban álló magas fák,
s én irigylem ezt a frigyet.

Egy helyre hull leveletek,
egymás mellett zöldültök meg,
s összébb nőnek évről évre
e közös sorsban a törzsek.

Most már ránk is sötétedik,
csillag gyúl az ágak mögött,
de talán az én párom az,
ki az égbe visszaszökött.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.