Rossz szivemet borba vetem...

Rossz szivemet borba vetem,
dús lombú dalaim megiszom.
Sorvasszon el én bánat-hadam,
én bánat-hadam nevetem,
dús lombú dalaim megiszom.

Rossz szivemnek fáj a világ,
dalaim holt csöndbe hörögnek.
Bú-baj vagyok keserű magam,
fekete szirmú vád-virág,
dalaim jóslón dübörögnek.

Rossz szivemet csókolja bor,
mosoly-leányé nem lehetett.
Óh, mennyi-mennyi siralma van
annak, ki leült valahol,
s egy sajgó szívet borba vetett!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.