Forduljál vissza!


Lógunk, rothadunk, hollók és varjak zabálnak foszló húsunkból,
Nyakunkban ott a tábla: ,,Rossz útra tévedt!" Hát ennyit sorsunkról.
A fán melyre akasztottak minket keselyűk tanyáznak naphosszat,
És intik az úton közeledőt: Ne tegyetek semmi rosszat!

Az út a fánál ketté ágazik, egy út balra visz, egy jobbra,
Az egyik a Bánat mocsarába tart, a másik egy toronyba.
Mind a kettő veszélyes, hisz vagy meghalsz vagy elfelejted ki vagy,
Hát dönts bölcsen és vedd észre, vissza fordulni sem épp hiba.

Sokan haladtak már el mellettünk és hoztak rossz döntéseket,
Sokan járnak vissza hozzánk, kísérteni a megtört lelkeket.
Persze az igazság mindig több annál, mint amit elmondhatunk,
Mert van föld a mocsár után és a toronyból is van visszaút.

De ne hidd, hogy sikerülni fog, ne hidd, hogy több lehetsz minálunk,
Legyél észnél és fordulj vissza, ne zavard meg többé az álmunk.
Persze, ha mégiscsak mennél, nehogy azt mond majd, hogy mi nem szóltuk,
És jegyezd meg jól, hogy bármerre mész is, az út mindenhol hosszú.

Hosszú és rögös és fájó, könnyen bele fog fáradni a lábad,
A mocsár bűzös, vad szörnyek lakják és mindegyike támad.
A torony a tébolyultak börtöne, egy ködös, hazug világ,
És mindegy melyikben tűnsz majd el, sírodon nem fog nőni virág.

Mi lógunk és rothadunk, démoni lángok emésztik lényünket,
Lelkünkbe vésték:,, Rossz útra tévedt!" Hát így kerültünk helyünkre.
A fán melyre akasztottak minket pokoli mindegyikünk kínja,
Remélem megérted most már, hogy ne menj tovább! Forduljál vissza!