Ritkásan lakják...

Ritkásan lakják a szívemet,
kevésnek van menedéke itten,
temetője a legnépesebb.
Alig-alig látogatja Isten.

Itt, itt örökös gyászban élnek,
havonta búcsúztatnak valakit.
Ha engem viszontszeretnének,
tudom, hogy akkor több maradna itt.

Mert hálátlannak itt nincs helye!
Akik szívem fűtetlenül hagyják,
elvesznek... s jön-jön az ideje,
hogy észrevegyem: már sehogy se lakják.