Dolgaink

A bánat
hal és föltámad,
a derű
kérészéletű,
a könnyek
újra kiszöknek,
a harag
útitárs marad,
az ének
vigasz-beszéded,
az évek
vissza nem térnek,
a sóhaj
tán utolsó jaj,
a férgek
most többet érnek,
a rémek
hozzánk betérnek,
a lelkünk
megfullad bennünk,
a jóság
utált adósság,
az álom
röptető mákony,
a világ
sírt fog hagyni rád,
s az első
szerelmünk
kötelez
egymást majd felednünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.