Övé a világMerengve s szíveknek háttal.Csend omol, az elmúlás közel,hallgat az ég, őt nem űzöm el.Övé a táj, a madárdal,övé a világ. S aki ölel.Értem jött most, és nem űzöm el.Számomra megszűnik a zaj,örök időkig alvó leszek.Sírva sír, eljön és eltemet.Hideg és…

Gondolok rádSzakadó esőben kereslek a város falai között,Hátha megtalállak régi vágyaidnak romháza mögött.Kívülről nyelem az esőt, belülről nyelem a könnyeket,Fáj, hogy egyedül vagy a magánnyal és én nem lehetek veled.Jól ismert terek és jól ismert padsorok áznak…

Csigaház    Egy csigaházban lakunk. Kényelmes kis házikó, nincs vele semmi baj már évek óta. Értem ezalatt azt, hogy nem szorul renoválásra. A szomszéd, aki egyébként német, meg is mondta: „Das muss nicht renoviert werden.” Azért ráférne már egy vakolás. No, meg persze a…

 Beáztam  Jóleső érzéssel dobtam magam hanyatt a kanapén, belesüppedve a puha barna bőrbe. Percekig néztem a plafont, a semmit bámulva. Látom már mi itt a lényeg, de nem akarom kimondani. Mielőtt bárki bármi mélyenszántó, lélekbevágó leírást várna, megnyugtatom,…

Alszol?Már a holdfény szobámba vág,megtapad egy borosüvegen.Vetetlen és kemény az ágy,most az asztal mellett a helyem.Csak feküdj le, sötét szemű,körülpárnázva nem leszel itt,de átjár az a létszerűbódultság, mely belőlem eszik.Nyugtasd meg, halkítsd szívedet,kiforog az átok…

 Ha lenne még időHa lenne még idő, talán mesélhetnénk még egymásnak,Sorsokról, szívekről, dolgokról mik örökre szétváltak.Nyugtatgatnánk egymást szelíd érintésével a testnek,Hogy minden jóra fordul a végén, elég ha hiszünk benne.Még válthatnánk pár búcsú…

 A Mindenségen osztozom veled Tépd ki belőlem a csillagokats a fénycsorgató napot: szívemet,vájd földből lett húsomba a fogad,a Mindenségen osztozom veled. Serkentsd ki véremet a körmöddel,a felhők ízét lopd ki a számból,de szeplőtelen lélekkel jöjj el -az én…

 Ketten vagyunkKetten vagyunk a komor, bezáruló sötétségben,Az ég felhős, nem ragyog le ránk a csillagoknak fénye.A bánat és fájdalom szagát fújja lelkünkbe a szél,A természet hallgat a fagyban, a fákon megül a dér.A hideg mélyen rágja be magát testünk kérge…

Remény Szótlanul lépdeltünk a behavazott utcán. Néha önkéntelenül csoszogni kezdtünk, mert az aszfaltra itt-ott apró jégpályák is telepedtek. Erőtlenül, de szapora ütemben mintha szilánknyi gyémántok csillantak volna fel előttünk az utcai lámpák fáradt fényében.…

 Igazi kincs  Lassan járta a csillagokat és már több mint két évezrede úton volt, de lába meg sem érezte a megtett fényéveket. Látott ezer dolgot, s száz csodát, átélt már rengeteg örömteli pillanatot és varázslatos percet, de valahogy úgy érezte nincs helye a…