Gondolok rád

Szakadó esőben kereslek a város falai között,
Hátha megtalállak régi vágyaidnak romháza mögött.
Kívülről nyelem az esőt, belülről nyelem a könnyeket,
Fáj, hogy egyedül vagy a magánnyal és én nem lehetek veled.

Jól ismert terek és jól ismert padsorok áznak csendesen,
Az üzletek ablakaiból csak bús feketeség mereng.
Merre lehetsz?- kérdezem magamtól, de nem kapok választ,
Bárcsak ott lehetnék melletted, bárhol legyél az éjszakában.

Dühödt szél tépi a fákat és hajlítja az ágakat,
Mennyi lélek- köztük te is- érzi, nem otthon van a haza,
Hanem annál az embernél ki mellett szíve ismét szabad,
És szabadon zárható be újra a szerelem szárnya alatt.

Hát kereslek és ha megtalállak nem engedlek el soha,
A síron túl is őrzöm álmod, ha testünk szét is rohad.
És bár nem hiszel a mesékben, sem a szerelmes szavakban,
Nekem mégis hinni fogsz, mert csak velem tudsz lenni önmagad.

Egy nap majd minden fájdalom apró bolondságnak tűnik,
Ahogy a magány és szenvedés csókjaink közben megszűnik.
Életünk majd a sors óvó karjai között fog feküdni,
És míg szívünkre hallgatunk szerelmünk sem fog kihűlni.

De te még könnyen kihűlhetsz, ha nem találok rád időben,
Nem sokan bírnák ezt a vihart elég testi-lelki erővel.
Utolsó reményem, hogy legalább szavaim eljutnak hozzád,
Hogy tudd, nem vagy egyedül, mert én minden nap gondolok rád.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.