A sütemény (jelenet)

 Péter óvatosan nyúlt az ablakban lévő nagy tál sütemény felé, amit felesége nem rég kockázott fel. Hirtelen meggondolta magát, mozdulata megfagyott a hideg a késő őszi levegőben, kezét egy pillanat alatt visszahúzta, majd gyors léptekkel távozott. Másodpercekkel később felesége lépett az ablakhoz, majd árulkodó jelek után kutatva szigorúan nézett körül.

 - Már megint rájártál. Te átkozott. – kiáltott a nő. – Gyere ide!

 A férfi meggörnyedve, szemét lesütve lépett felesége elé, ki gyilkos pillantásokkal kísérte annak minden egyes mozdulatát.

 - Valld be, hogy megint beleettél. – szólt a nő dühösen, miközben egyik ujját fenyegetően Péter felé emelte – Nem megmondtam, hogy ezt a vendégeknek csináltam? Miért nem lehet megérteni végre?

 - Én nem is ettem belőle. – motyogott az orra alatt, majd egy futó pillantással az érintetlen süteményre nézett.

 - Ne hazudj Péter! – sivította a nő.

 - Hozzá sem nyúltam. – szólt halkan, s közben a földet bámulta.

 - Ha nem is ettél belőle, azért jöttél ide, hogy megdézsmáld. – vádolta újból – De megjárod még, ne félj!

 - Csak épp itt álltam. – védekezett Péter.

 - Már megint hazudsz. Tudom, hogy enni akartál a süteményből. Engem nem versz át.

 - De én csak… - hebegte.

 - Mi, de? Inkább menj innét, amíg dühbe nem gurulok.

 Péter lassú léptekkel elsomfordált. Felesége gyorsan körülnézett, meggyőződve róla, hogy senki sem látja néhány kockát vett ki a süteményből. Elégedett arccal tisztázta annak kiváló minőségét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.