Ajándékválasztás

Mint minden évben most is eljött a karácsony. Ne féljenek kérem, nem szándékozom szürke és teljesen elkoptatott karácsonyi történetekbe bonyolódni, melyek az ünnep magasztos hangulatát tükrözik és könnyeket lopnak a tétova olvasótól. (megjegyzem nem is lennék képes ilyesmire) Távol álljon tőlem, hogy efféle badarságokkal lopjam az értékes idejüket. Előre leszögezem itt valami teljesen másról lesz szó!
A legtöbb embernek nagy gondot jelent az, hogy kedvesének, barátjának és gyermekeinek vajon mit is vegyen karácsonyra, mi legyen az, ami a fa alá kerül ezen a meghitt estén. A legtöbben csak legyintenének, és azt mondanák, hogy ez badarság, de ha jobban belegondolnának, biztos fel tudnának fedezni egy-egy olyan alkalmat, amikor a megfelelő ajándék kiválasztása sok-sok töprengést követelt. Ezzel a gondolattal kezdeném meg rövid történetem, melynek alapja az emberi egyszerűség.
A történet főszereplője András évek óta együtt él feleségével, Kittivel, akivel már egy közös gyermekük is van. A későbbiekben senki nem hozhatná fel, hogy a férfi még nem töltött el elég időt a nő mellett, ahhoz, hogy igazán megismerhesse. Az idővel itt semmi gond nem volt, hisz hét év házasság után az ember csak megismeri a párját, ha pedig nem, akkor ott vagy valami nagy baj lehet, vagy igen erős „érdekek”, no meg persze számítás, de ez már egy másik történet. Mi tagadás, András mindig is gyenge volt azon téren, hogy kiválassza a megfelelő ajándékot, legyen szó születés- vagy névnapról, karácsonyról, évfordulóról stb. stb. Sokszor hetekig töprengett azon, hogy vajon mit kellene vennie, végül persze feladta a töprengést. Ez után következett, hogy mindenfelé tanácsot kért és kapott is jobbnál jobbakat. A vége viszont mindig az lett, hogy mindenki ötletét elvetette és egy gyors huszárvágással elintézte az ajándékválasztást valami iszonyatosan bugyuta és az alkalomhoz teljesen nem illő tárgy megvásárlásával.
Itt jön a lényeg, mégpedig az, hogy két öcsémmel, ezen mi mindig jót röhögtünk, mert olyan képtelen és ésszerűtlen dolgokat vett, főleg feleségének, hogy az kimondani is nevetséges és mi nevettünk is rajta nem keveset. Ez a karácsony viszont, kivételesen jól sikerült ebből a szempontból, így nem mulaszthattam el, hogy egy unalmas bevezetővel papírra vessem. Azt hiszem öcsém lépett oda hozzá először és jó hangosan megkérdezte tőle: „Te Bandi, aztán mit vettél karácsonyra az asszonynak?” Én nem hallottam a választ, de öcsém arcáról egyből leolvastam, hogy András megint beleválasztott.
- Te, mit vett? – kérdeztem később öcsémtől.
- Menj, aztán kérdezd meg tőle, nekem úgysem hiszed el. – nevetett.
Egy megfelelő pillanatban odasomfordáltam András mellé és egy rövid bevezető után fel is tettem neki a kérdést.
- Na, aztán Kittinek mit vettél? – teljesen szokványos kérdés karácsonykor.
- Mi van már te is hallottad? – szólt mosolyogva.
- Nem.
- A fenéket, hogy nem.
- Tényleg nem. Na, mit vettél neki?
- Csaptelepet a mosogatóra. – mondta szemrebbenés nélkül, majd gyorsan elment.
Először nem hittem el a dolgot, gondoltam csak úgy rávágta, hogy végre békén hagyjam, de aztán később kiderült, hogy valóban egy fantasztikus csapteleppel lepte meg kedvesét karácsony alkalmából. Ennek oka az volt, hogy saját bevallása szerint, Kitti sokat panaszkodott az előző csapra, ami állandóan csöpögött. Így hát, aki azt vallja magáról, hogy borzasztóan választ ajándékot az gondoljon erre az igaz történetre és nyugodjon meg, hisz biztosan van egy ember, aki még nála is rosszabbul választ.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.