A dombok alatt

  A friss tavaszi reggelen, amikor a dérlepte tájat még sűrű köd fedi, Zoli kótyagos fejjel hazafele ténfergett. Élénken szívta magába a hideg levegőt, mely pírosra csípte apró orrát. Órájára nézett és örömmel konstatálta, hogy elmúlt fél hat. Lábai rettenetesen fájtak, úgy érezte nem is ő irányítja őket, hanem maguktól viszik előre megfáradt testét.

 Még vagy húsz perc gyaloglás várt volna rá, de képtelen volt néhány méternél többet megtenni. A fájdalom már a bokájába is belehasított, nem beszélve arról, hogy a cipő teljesen szétdörzsölte sarkát.

 Innét már jól látta a falu szélét, csak egy dombon kellett átmászni és el is érte a gyermekkora óta ismert utcákat, aztán néhány perc és bedőlhet az ágyba, akár ruhástul is. Megállt, majd körülnézett, tett néhány lépést, s remegő térdeinek engedve, lerogyott egy nedves fűcsomóra, hogy kifújhassa magát, mielőtt megmássza az apró lejtőt. Ott ült és magában tűnődött egy méretes vakondtúrást bámulva maga előtt. Hirtelen zörejre lett figyelmes a háta mögött, gyorsan elfordított a fejét, de egyből megnyugodott, hisz csak egy őz állt nem messze tőle. A szelíd jószág, félénken lépkedett a mező fagyott talaján, néha-néha lehajtva éberen figyelő fejét egészen egy gyér fűpamacsig, melyből aztán néhány dérrel lepett, friss szálat tépett le.

 Az őz megriadt valamitől és egypár gyors szökelléssel már odébb is állt. Zoli ekkor nézett csak igazán körül, hogy valójában hol is van. Ezerszer látta már ezt a helyet, hisz gyerekként sokat játszott erre a környékbeli srácokkal, de most valahogy, az egész egy kicsit más volt. A háta mögött magasodó dombról lassan kúszott alá a mindent beborító sűrű köd. Mintha könnyű fátyol lepte volna be, a dús zölddel fedett, lankás tájat, melynek apró völgyében a kis falu terpeszkedett. A település házai, olyan élesen elhatárolódtak a kis mezőtől, mely a dombok lába előtt terült el, hogy szinte vonalat lehetett volna húzni, a hátsókertek és a kerítések mentén.

 Zoli szerette volna jobban szemügyre venni a tájat, ezért úgy döntött, hogy felmászik az előtte magasodó kis dombra, melynek lábánál közvetlen a kis mező, majd azt követően maga falu terült el. Feltápászkodott a földről, s a kíváncsiságtól hajtva, megindult felfelé. A kis pihenő után könnyű volt megtenni az első néhány lépést, de mikor már azt hitte, elmúlt minden kín, hirtelen erős fájdalom hasított a bokájába. Ismerős érzés volt ez, mely régóta befészkelte magát Zoli testébe, de ő mit sem törődött vele, csak ment előre, szaladt amerre a kíváncsiság vitte. A domb teteje felé, megcsúszott és nagyot esett, majd a földön gördülve, mint egy felcsavart szőnyeg keserves métereket gurult vissza, de felállt és összeszedte minden erejét, aztán újból nekirugaszkodott a lejtőnek.

 Végül felért a domb tetejére és elégedetten nézett körül. A hely, amit már gyermekkora óta ismert, egy a számára még teljesen ismeretlen arcát mutatta. Bármerre nézett, a füvön apró harmatcseppek csillogtak a felkelő nap aranyló sugarainak fényében, mintha ezer gyémánt lepte volna a ködös tájat. Hirtelen elfelejtette, minden fájdalmát és teljesen átadta magát a testét megszálló kellemes érzéseknek.

 Azon töprengett, hogy habár évtizedek óta itt él, még soha sem vette észre ezt az apró csodát, pedig micsoda öröm már csak a tudat is, hogy az ember minden nap része lehet egy ilyen gyönyörű eseménynek, mely a csekély időt kivéve, mit az ember rászán, semmibe sem kerül. Kicsit szégyellte magát, hogy eddig még nem volt képes felfedezni ezt a szépséget, amely ott élt a mindennapjaiban, csak épp ki kellett volna nyitnia a szemét és körülnézni. Az ember sokszor csak néz és létezik a világban, de nem képes meglátni a körülötte lévő szépséget, még akkor sem, ha nap, mint nap elhalad mellette. Le kell ülni egy percre és körülnézni, hisz csak így fedezhetjük fel a dolgok igazi valóját.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.