Ígéret

Hiába a napnak és lámpának fénye. Nem látok semmit.
Nincs is hát nagy különbség nekem fényben vagy sötétségben lenni.
Megállok, majd lefekszem. Hosszan heverek süketen és vakon.
Vajon milyen érzés azt hinni, hogy valakinek fontos vagyok?

Akinek számítok az majd keres, aki szeret az megtalál,
Csorba pengén táncol az élet, unalmas vendége a halál.
Nem jön senki, nem keres senki, pedig hányan jöhettek volna,
Tudom az én hibám, hogy túl sokat vártam, túl sokat gondoltam.

Összefolyik az élet, pont mint az éjszakák és a nappalok,
Valaki mindig megment míg várok és így még tovább várhatok.
Fájdalom, de nem értem. Hol vannak megígért ajándékaim?
Magamnak születtem, nem másnak. Tudom, hogy nem bűnök vágyaim.

Messze van, egyre messzebb, ami eddig is oly messze volt nagyon,
Széthullik egy vágyvilág bennem és rám zúdulnak a darabok.
Mindent el kellene dobnom, de nem akarok eldobni semmit,
Félek nem lesz elég erő bennem később újakat keresni.

Ez nem az én háborúm, nem az én hibám, de az én életem,
Így lesz az én háborúm az én hibám, ami végül eltemet.
Részese vagyok egy színjátéknak, amiből úgy érzem elég,
Eljött már rég az idő, hogy Isten is betartsa ígéretét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.