Jajongás

Jaj, megszűnt a földnek szíve
dobogni, s most mozdulatlan
árnyak alatt csöndes rímre
nyitom gyászolón az ajkam.

Jaj, anyám, végy anyaölbe,
jó anyám, eltékozoltam
minden pénzünk, s máma gyönge
húst sincs ennem a nyomorban.

Jaj, szerelmem, először én
nem adhattam kezem neked,
s túl jártál már erőm körén,
mikor keresni kezdtelek.

Jaj, a fák már szórják elém
búslakodón a halk lombot,
s vad hegység feltépett fején
bóklászunk, szegény bolondok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.