Jövőkép

 

A kicsiny konyhába a már vénülő Rajnics Béla, az asztalnál ülve öreg pipáját tisztogatta, amikor is belépett felesége. Az asszony szeme körbejárta a kopott helyiséget és egyből megakadt a mosogató tányérokkal teli szegletén.

- Béla, te átkozott, hát még arra sem voltál képes, hogy elmosogass. Milyen ember vagy te? Tőled az egész lakás ott rohad meg, ahol van. Még ennyire sem vagy tekintettel az emberre? Fogadni mernék egész nap nem csináltál semmit csak a tévét bámultad meg a pipád vakarásztad. Elegem van belőled.

„ Jobb lesz menni. - gondolta Béla. – Be van készítve a felszerelés, már csak el kell indulni.

A férfi hirtelen felugrott és kiment a konyhából sarkában a kezét, vadul rázó öregasszonnyal. Be a fészerbe, majd fel a biciklire és már tekert is, de még hallotta felesége hangját: „Haza se gyere, te Isten csapása.”

Egészen, míg ki nem ért a vízre nem gondolt semmire. Beült rozzant ladikjába, majd kivetette a horgot. Körötte nagy csend, leszámítva több száz béka kuruttyolását és millió tücsök ciripelését.

Béla fejében furcsa gondolatok ötlöttek fel. Mi lenne a feleségével, ha ő meghalna? Hisz most úgy kiabál vele, szidja és ordít egész nap, szinte ember számba sem veszi, pedig lassan már negyvenöt éve házasok. Mégis az ilyen mondatok mit, „Jobb lenne, ha nem is lennél. Nélküled egyszerűbb lenne az életem” csak úgy záporoznak felé. Ő viszont még soha nem mondott ilyet a feleségének. Még, ha részeges lenne vagy megverné, akkor megértené, hogy az asszony ilyeneket mond neki, de így. Majd fél évszázada szereti, és ezt érdemli érte. „Nem baj belenyugodtam én már a sorsomba. Nem várok már semmit, sem tőle, sem az élettől csak egy kis nyugalma maradék éveimre, meg jó fogást persze.” Az oly vágyott nyugalmát, csak a felesége zavarta meg néha. Jobban mondva szinte minden nap, hiszen folyton talált valami kifogást vagy okot, ami miatt a férfivel kiabálhatott.

- Béla, te vagy az? – szólt egy tétova férfihang.

- Én. Te vagy az Zsolt?

- Igen.

Kis csend. Ráérnek beszélgetni. A hosszú szünetek és a kényelmes beszéd erre felé nem számítanak pazarlásnak.

- Nem tudtad Béla, hogy ilyenkor nem kapnak a halak?

- Akkor te miért vagy itt Zsolt?

- Azért amiért te. - hosszú csend, mely talán öt percig is eltart.

- Honnét tudod, hogy én miért vagyok itt?

- Az utca végéről hallottam, hogy kiabált veled az asszony, amikor elindultál.

- Szép. Téged miért tettek ki?

- Csupán azért, mert állítólag én sem vagyok különb, mint te. – néhány perc hallgatás.

- Sajnálom.

- Mit, hogy nem vagyok jobb, mint te? – nevetett Zsolt. – Azt nem kell sajnálni. Inkább hívj meg egy fröccsre hazafelé.

- Tudod mit Zsolti, az elsőt én fizetem.

„Mindig így kezdődik, – elmélkedett Béla – aztán meg olyan részegen megyek haza, mint a disznó.”

- Szólj, ha indulsz. – kiáltott Zsolt.

- Persze.

- Aztán bemegyünk a Micihez néhány pohárra.

- Úgy lesz.

Tudta, hogy megint részegen megy haza és az asszony ezért újból jól leszidja majd, de most valahogy nem tudta érdekelni a dolog. Csak az nyugtatta, hogy tudta nem ő az egyetlen ember, aki hasonló bajjal küzd, no meg, hogy az első kör kell csak fizetni a kocsmába, hisz a másodikra úgyis meghívja valaki.

Ekkor egy fiatal pár haladt el a vízparton, nem messze a két horgásztól. Megálltak és nézték a naplementét, közbe észrevették a két vén horgászt.

- Nézd csak szívem azt a két szerencsétlent, tiszta alkoholista formájuk van, és úgy ülnek ott mintha megunták volna az életet. Vajon van, aki hazavárja őket? – kérdezte a fiú.

- Ne légy ilyen előítéletes Lehet, hogy rendes emberek… még ha, nem is néznek ki úgy. – mondta a lány kételkedve.

- Szívem, szerinted egyszer én is idáig süllyedek, hogy így nézzek ki? – kérdezte a fiú aggodalmasan.

- Ha rajtam múlik soha! – felelte a lány komolyan.

- Ígéred?

- Ígérem.

 

Győr 2012. április 14.

A bejegyzés trackback címe:

https://jenokovetei.blog.hu/api/trackback/id/tr164446106

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása