Fogadkozás

Soha többé nem feszítem megváltómat keresztre.
Nem dobatok bombát vénekre, nőkre, gyermekekre.
Én, emberiség, tenyerembe vájó körömmel fogadom.
Többé nem állítok senkit a falhoz és lövöm le.
Nem rontom a szülői házat s tisztességet össze.
Én, emberiség, tenyerembe vájó körömmel fogadom.
Nem bántom irigységből, ki szerelmi fészket emel.
Szúrós mérgekkel önnön magam sem emésztetem el.
Én, emberiség, tenyerembe vájó körömmel fogadom.
Soha többé nem ütöm meg kisfiam, kislányomat.
Se az asszonyt, ki szívembe mosolyogva elfogad.
Én, férfiember, tenyerembe vájó körömmel fogadom.
Soha többé nem bocsátom áruba a testemet.
Nász, mely szerelem nélkül van, soha többé nem leszek.
Én, asszonyember, tenyerembe vájó körömmel fogadom.
Többé nem hagyom, hogy prófétáim éhen haljanak.
Kezem áldó, s más álmaiban ott sejtem arcomat.
Én, emberiség, tenyerembe vájó körömmel fogadom.

Piliscsaba, 2012. okt. 3-4.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.