Egy palackba zárt üzenet

  Kérem szépen hajótörést szenvedtem a Csendes-óceánon, három nappal ezelőtt, most pedig egy közepes méretű szigeten lakom. Ez nem éppen kellemes. Ennek köszönhetően, mostanság sokat panaszkodom, kérem, ezt ne róják fel nekem, az ingerszegény környezet teszi csupán, a valós életben nem vagyok ilyen. Szigetem, melynek birtokosa én vagyok, nyolc pálmafából és két mangófából áll.

  A lényegre térve egy kis lakatlan szigeten élek messze mindenkitől. Gyakran hallucinálok embereket, akikkel jót társalgok az otthoni dolgokról, de ez csak a hőség és az éhség eredménye. Tegnap is így sikerült megismerkednem Ernest Hemingway-jel, nagyon kedves ember, de hamar egyedül hagyott, amit egy kicsit udvariatlannak találtam. Azt mondta, öreg ő már a társasági élethez és inkább egymaga kivonul a tengerre, hogy halásszon egy kicsit.

Étrendem is elég szegényes, hisz legtöbbször kókuszdiót fogyasztok, amihez egy kis kókusztejet iszok, csak hogy jobban csússzon, hisz édesvíz nincs a szigeten. Tegnap találtam egy mangót is, de azt egy gonosz majom elragadta tőlem, így hát hiába fojt a harc estére megint maradt a kókusz.

  Tiszta szívből remélem, hogy nem találnak rám. Levelemben melyet most írok, arra kérek mindenkit, amennyiben indítottak bármilyen mentőakciók azt azon nyomban szüntessék be és hagyjanak egyedül a szigetemen. Habár az élet itt nem egy leányálom, de mégis sokkal jobb, mint az otthoni élet. Itt nincs rohanás, itt nincsenek gyerekek, itt nincs főnök, és ami a legfontosabb nincs zsémbes feleség sem. Kérem, hagyjanak magamra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.