Egy kis személyeskedés

 Privátban megjegyzem, hogy a múlt héten bementem egy üzletbe. Azt is megsúgom, hogy kabátot szerettem volna venni, de csupán egy pulóver lett belőle. Sebaj, gondoltam, ez sem sokkal rosszabb, csak egy kicsit vékonyabb.

Aztán másnap kalapért indultam. Komolyan mondom, hogy egy szép fejfedőért tértem be egy belvárosi ruhaüzletbe, habár ezt kevesen hinnék el, hisz akik ismernek, azok tudják, hogy nem hordok kalapot. A lényeg akkor is az marad, hogy ott álltam az üzletben és egymás után próbáltam fejemre a különböző darabokat. Sok szenvedés után sem leltem meg az igazit, így végül feladtam a reményt, hogy egy hozzám illő fejfedőre teszek szert. A csalódottságról, amely ekkor ért, jobb, ha nem is beszélek.

 Már ősz közepe van, holnap nagyban ünnepeljük az ötvenhatosokat és én még mindig kabát nélkül futkorászok, nem beszélve arról, hogy a fejem is rettenetesen fázik, hisz nincs egy rendes sapkám vagy kalapom. Mi lesz így velem? Tudják így megy ez manapság, ha az ember akar valamit, amit igazából elérhetne, akkor sem lesz képes megszerezni, ha megvan hozzá mindene, ami szükséges. Bevallom ezt egy kicsit lesarkítottam, de mit vár az ember egy ilyen kóbor irodalmártól, akinek még egy rendes kabátja sincs?

Győr-Ménfőcsanak 2012. október 22.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.