Szenftner Gergely: Egy reggel (jelenet)
2012.10.07. 20:09
Egy reggel
Persze aztán az élet megihlet, és hanyatt vágod magad az ágyba. No, akkor majd azt hiszed, menten felfalod a világot, mint egy falat tortát, de mint tudjuk kedves Mindenki az élet, ezután dobja elénk a legsavanyúbb részleteit.
- Igen én is kérek kávét. – az érdes férfihang, dörmögve kérte a fekete italt.
- Hogyan iszod? – kérdezte a kedves konyhatündér, aki a pult mögött forgolódott.
- Két cukorral és tejjel. – mondta fáradtan, szinte küszködve a szavakkal.
- Nincs cukor, sajna elfogyott. – közölte.
- Akkor csak tejjel… - törődött bele sorsába, hogy kávéját cukor nélkül kell meginnia. Sebaj, csak ébressze fel valami ebből a rossz álomból.
- Tej sincs.
- Akkor jó lesz tisztán, csak meleg legyen. – lassan felemelte fejét és egy halvány mosolyt erőltetett borostás arcára.
- No, és ha hideget kapsz csak, akkor mi lesz? – tette fel a kérdést incselkedve a lány.
- Úgy is jó.
Egy komisz pöttyös bögre csattant az asztalon. A férfi mélyen fölé hajolt, majd lassan szájához emelte, szürcsölve belekortyolt, de menten elfintorodott, hisz ilyen rossz kávét még életében nem ivott. A hideg keserű löttytől szörnyű émelygést érzett a gyomrában.
- Jó? – kérdezte csengő hangján a könnyű léptű lány, s szinte hangtalanul telepedett elé egy székre.
- Remek. Régen ittam ilyen jó kávét. Még hidegen is jó. – mondta a férfi szelíden, majd a bögréből felpillantva a vele szemben ülő arcába nézett. Elvarázsolták a zöldes barna szemek és a csintalan mosoly, mely az apró ajkak szegletében bújt meg komiszul.
Egy darabig szótlanul ültek egymással szemben. A férfi megitta kávéját, aztán lassan felállt és így szólt:
- Azt hiszem, megyek… - szemét lesütve a padlót leste, mintha direkt kerülné a lány tekintetét.
- Maradhatnál még egy kicsit. – szólt kedvesen. – Korán van még.
A férfi nem szólt semmit csak az ajtó felé vette az irány. Megragadta a kilincset és kitárta az ajtót, de nem lépett ki, hanem, mintha elfelejtett volna valamit, kezét a kilincsen hagyva visszafordult.
- Szia. – szólt a férfi.
- Szia. – kis csend következett, majd gyorsan hozzátette. - Petra.
- Tibi.
Ezzel a férfi kilépett a házból.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.