„Sok hűhó semmiért” (avagy: Öltözz ki, de minek?!)

„Valamiért úgy tetszik ez az egész,hogy miért, azt viszont nem tudom.” - gondolta magánban Tamási Áron, jómódú, húszas évei végén járó színházi színész. Apró körszakállát lassan simogatva, kezében egy pohár borral, a naplementében gyönyörködött. Kertes házának erkélyéről, szinte minden nap hódolt eme hétköznapi, de mégis gyönyörű eseménynek. Kis fekete tacskója lábánál heverészett.

- Neked is tetszik, ugye? – kérdezte az ebtől.

Magával ragadta egy megmagyarázhatatlan, kellemes érzés. A bor, melyet megivott lágyan melengette már testét. Órájára nézett, csodálkozó arcot vágott, majd úgy döntött, hogy ideje indulni.

Nagy nehezen feltápászkodott, nyújtózott egyet, majd elindult befelé, a házba. A kutya követte példáját, hűségesen loholva Áron után.

A férfi feltette főni a kávét, majd a háló fele vette az irányt. Odaállt a ruhásszekrény elé és kikapott belőle jó pár inget, rengeteg nyakkendőt és egy finom szabású öltönyt. Kis kupacokba mindent rádobált az ágyra.

- Lássuk csak. – szemlélődött. – Melyik legyen?

Kis körszakállát simogatva, félig csípőre tett kézzel állt az ágy előtt és a ruhákra nézett.

- Nem tudok dönteni. Talán a szürke ing a kék nyakkendővel, vagy esetlen fehér ing a barna nyakkendővel… - fontolgatta.

Úgy döntött, hogy inkább elmegy és megborotválkozik, talán az alatt döntésre jut. A borotválkozás terén mindig is akadtak kisebb problémái. Nagyon ügyetlen volt és folyton megvágta magát, több helyen is. Végzett a fürdőszobában és visszament a hálóba.

- A fehér ing a vörös nyakkendővel. Ez lesz az! – jutott döntésre.

Felöltözött, legurította a kávét és már indult is.

- Aztán vigyázz ám a házra, amíg nem leszek itthon. – mondta a kutyának. – És ne szólj semmit Eszternek! – fordult vissza az ajtóban.

Az események ez után, csupán egy óra hosszan adhatók elő egy részletben. A további történéseket sajnos csak részletekben lehet feltárni, azokból a pillanatképekből, melyek Áron fejében, mint egy kis film rövid részletei maradtak meg. A történet viszont ezek nélkül nem lenne teljes, így hát címszavakban, az események:

Könnyű kezdés egy igényes helyen: kávé, ásványvíz, whisky. Éjfél, záróra.

- Keressünk egy kocsmát! Szeretlek titeket!

Koszos kocsma: erős pálinka, olcsó vodka, késői záróra.

- Hol a kocsi kulcsom? Nektek is jó utat!

Séta a parkban, séta a főúton, séta ki tudja hol.

Tűzcsap.

- Takarodj innét te büdös korcs!

Ágy.

Az ébredés és az első pillantás a világra egy ilyen este után mindig csodás élmény és felemelő pillanat.

- Hol vagyok? – kérdezi Áron hangosan. – Hol van a cipőm és a nyakkendőm? Miért van széttépve a gatyám? Hát ezért öltöztem én ki?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.