Jó éjszakát

Amikor elhomályosul az égi kék,

Feketét ölt magára minden földi lény.

A horizonton bújik meg gyáván a fény,

Mikor már tudni, hogy elkezdődik az éj.

A sötétség tombolva vív csatát az életen,

Mely ezrével viszi harcba a törött szíveket.

És küzdenek és elhullnak, mert nyerni nem lehet,

A sóvárgó vágyakkal szemben nincsen védelem.

És ott van Ő is a tömegben, vörösen és feketén,

Kéken néz a világba, de a lélek benne hófehér.

Ő nem küzd, törékeny női szíve és lelke csak vár,

Sodródik az álmok útján, amerre viszi az ár.

De egyedül van, mert mind egyedül van, kik sodródnak,

Ő sem más, csak egy a sok közül, egy lánya a sorsnak.

Hát egyedül kell, hogy szembe nézzen minden éjszakával,

Benne minden kiáltással, minden régi hazugsággal.

És feküdvén vakon, szemközt a sötétséggel,

Csak remények szárnyán képes maradni élve.

De mi tartja, az taszítja is a mélybe,

Ha van szív, van vér, és benne ott e méreg.

Kérdőjel vetül minden gondolat nyomába,

Az élet túl nehéz, a képzelet túl drága.

A valóság cinkos, a boldogság kacér,

A hit kitart, míg a szerelem hazaér.

Kicsit másképp, és kicsit máshogy, gyötrődvén ezen,

Nyújtja ki lágy, fehér kezét a lány a szőnyegen.

Lelkét már porig égették a fekete lángok,

Mire őt csendben, magányban elnyomta az álom.

Majd másnap reggel, miután felkelt,

Álnok árnyak nélkül, tiszta fejjel,

A zuhany alá bújt meztelen, karcsú testtel.

A forró víz lágyan mosta le róla a terhet.

Ám nem csak a víz volt az, de intő szavai is az észnek,

Ne vágyakozz. Ne menj utána. Ne akarj többet. Ne képzelj.

És fáradt, lemondó lett a lány hangja, kissé üres,

Mint egy hangszer, min nem játszható csak egyetlen ütem.

Majd mikor beült az iskola padja mögé,

Talán Ő sem hitte, hogy az élete tényleg az övé.

Akkor nem mondta volna meg róla senki sem,

Hogy valahol Ő mégis más mint a többiek.

Mert mindenképpen másnak kellett, hogy legyen,

Hisz megtörve is tűzben égett a szeme.

Aztán, hogy elment a nappal, elment Ő is,

Kocsmákba, partikra pasizni, barátnőzni.

És néha összejöttek a vágyak és néha nem,

Alkohol, drog, cigi és kín fojtotta odabent.

Hazaesvén pedig soha nem fogadta más,

Csak a sötétség kívánt neki jó éjszakát.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.