Ma megint megkörnyékeztél

Ma megint megkörnyékeztél,

te eszméket buktató tetszhalott gondolat.

Megint felnőttél, átkos anyád zsíros tején csüngve,

felemésztetted beteg szívét s emiatt szeretlek.

Ma még megtűrlek, – s holnap is ma van – de takarodj belőlem

ha egyszer új útnak indulok.

Sanyargass mást a múltbéli tettekkel, hibákkal

s engem hagyj magamra emésztő tüzem majd felégeti,

mit a gaz megkíván, hogy a szőke puszta helyén,

újra élet sarjadjon –oltalom nélkül- s felvirradjon a nap melyet olyan rég láttam.

A nap melyet oly régóta várok hogy felszabadíts és elengedj,

láncodat nyakamról oldozd el lassan nehogy megmámorítson a szabadság, talán közeleg.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.