Béke a völgyben

Fordulj sarkon, indulj, menj el,
legyen itt hagyni szokásod,
utánad zsongó szememmel
vallok: mindig megbocsátok.

Lökj el, csalj meg, szép ott állni
mint bárki másra elcserélt,
és küzdeni egy jottányi
javulással szerelmedért.

Lesz egy nap, majd odamegyek,
sápadtan vársz engem akkor,
szívemre hajtod a fejed,
én meghalok, te elalszol.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.