A kifli két vége

- Még kiflit is kell vennem. –kiáltott Lajos – Kell még kifli.

- Komolyan mondom, veszünk kiflit, csak hagyd már abba. – szólt Bálint.

- De tényleg ne felejtsük el.

- Ahelyett, hogy itt fecsérlitek a szót, inkább el kellene indulni valami meleg helyre, ahol megihatunk egy hideg sört. – szállt be a vitába Dániel.

- Remélem tisztába vagy vele, hogy nyáron mindenhol meleg van.

- Fiúk, tényleg kellene venni néhány kiflit.

- Hagyjál már a nyomorult kifliddel. Na, szóval van itt egy hely a közelbe és igen olcsó ott a sör. – Vetette fel az ötletet Dániel.

- Akkor oda be is ülhetnénk.

A kis társaság elindult az említett hely felé, de ekkor még egyikük sem tudta, hogy mivel fognak szembesülni. A kocsma egy igazi „késdobáló” helynek számított. Mindenfelől morcos pillantások fogadták a három férfit, akik maguk sem voltak józanabbak a helyi átlagnál.

Felvették a fapofát, majd kiegyenesedve, mintha karót nyeltek volna, áttörtek a vastag füstön és a rosszindulatú pillantások dús tömegén. Végül leültek egy hátsó bokszba, mely már elég távol esett a legveszélyesebb arcoktól. Kemény vita kezdődött az italrendelés terén, de végül kettő egy arányba győzött a tömény, ezért kértek egy üveg vodkát és fejenként két sört. A kocsmahangulat pillanatok alatt magával ragadta őket.

- Lajos, tudod mit szeretek benned? – szólalt fel a dúsgazdag menedzser Dániel, aki még egy ilyen helyen is képes volt drága öltönyben megjelenni. – Azt, hogy mindig a szemébe tudod mondani az embernek, ha valami bajod van vele. Ezért én nagyon tisztellek téged.

- Én meg, azért kedvellek – Lajos ekkor megállt és csuklott egyet, majd ujját felemelve folytatta – Én, meg azért kedvellek téged, mert mindig olyan udvarias és… előzékeny vagy.

- Na, ne szeressétek ennyire egymást. Inkább igyatok még valamit.

Tovább folytatták a fogyasztást, míg nem a csapos bejelentett, hogy reggel öt van, úgyhogy mára zárnak. A három férfi kénytelen volt elindulni hazafele, de előtte még megálltak beszélgetni.

- Hát fiúk, ideje hazamenni. – mondta Dániel.

- Te könnyen vagy Dani – szólt Lajos. A volt súlyemelő és főállású targoncás hatalmas teste most ide-oda imbolygott, a nyári estében. – Neked nincs senkid.

- Jól mondja Lajos. Nem tudom, hogyan állok most a barátnőm elé. – komolyodott el Bálint.

Elköszöntek egymástól és elindultak hazafele. Dániel gyalog ment, hiszen csupán tíz percre lakott. Út közben arra gondolt, hogy milyen rossz lehet két barátjának, hiszen nekik még hátra van az este legkellemetlenebb része. Főleg Lajost sajnálta. Bele sem mert gondolni, mit csinál majd cimborája, ha hazaér és oda kell hogy álljon felesége elé. Dániel benyitott a lakásba és furcsa érzés fogta el. Az üresség, amit a drága bútorok és a gazdag berendezés árasztotta rettenet nyomasztóan hatottak rá. Levetkőzött és befeküdt a hatalmas ágyába, de az érzés, hogy egyedül van újból megrohanta és egyre jobban hatalmába kerítette. Nagyon magányosnak érezte magát és vágyott arra, hogy valaki mellette legyen. Nem tudott aludni pedig teste minden erejét elhasználta már az itallal folytatott küzdelemben. Végül, mikor már reggeledett sikerült elaludnia.

Bálint kicsit messzebb lakott, így kénytelen volt taxit fogni. Amikor hazaért, barátnőjét az étkezőben találta kialvatlan, karikás szemekkel.

- Hogy nézel ki? Ittál? –kezdte a nő.

- Dehogy is… csak egy kicsit. - dadogta.

- Én nem vagyok ehhez hozzászokva. Most mit csináljak veled? Már rengetegszer megígérted, hogy nem lesz még egy ilyen. Mocsok részeg vagy. Nem is értelek. Látni sem bírlak, undorító vagy.

- Maradj már csendbe. – szólt hirtelen a férfi.

- Én maradjak csendben? – emelte fel hangját a nő. – Nem én jöttem haza részegen. Elegem van. De tudtam én előre, hogy ez lesz. A Danitól meg a Lajostól nem is várok többet. Részeges idióta mind a kettő. Mindig csak belevisznek a rosszba, te meg, amilyen szamár vagy mész utánuk.

- Ne beszélj így róluk.

- Többet nem szeretném hallani, hogy velük mész bárhova is.

- Te csak ne mond meg nekem, hogy kivel, hova mehetek. – ordította a férfi.

- Pedig így lesz. – sipította a nő.

- Mert ha nem?

- Akkor… - mondta tétován.

- Na, mi lesz akkor?

- Fogom magam és itt hagylak.

- Menjél. Felőlem oda mész ahova akarsz. – legyintett a férfi.

- El is megyek.

- Menjél – mondta Bálint és elindult a háló felé. Bevágódott az ágyba és rögtön elaludt, így nem vehette észre, hogy barátnője közben összeszedi minden holmiját, amit csak tud és elmegy. Bálint délben kelt fel, és amikor rájött, hogy mi történt nagyon rosszul érezte magát. Hirtelen eszébe jutott Lajos és arra gondolt, hogy barátjának még szörnyűbb estéje lehetett, mint neki.

Lajos lakott a legmesszebb, de gyalog kellett mennie, hisz nem volt pénze taxira. A friss levegő és több mint egy órás séta, amit már sokszor megtett, ennél részegebben is, szinte teljesen kijózanította. Út közben egy pékség mellett haladt el, ami épp akkor nyitott. Ebből tudta, hogy reggel hat van. A friss kenyér illata kellemes érzéssel töltötte el.

Benyitott a lakásba. Csend. „Hohó, az asszony alszik. Micsoda szerencse.” Lassan botorkált a sötétben, de nem esett el semmiben, hisz ismerte már a rövid folyosó minden furmányos csapdáját az elől hagyott cipőktől a szobanövényen keresztül a komód kiálló sarkáig. Hirtelen megállt. „Mintha elfelejtettem volna valamit.” Ötlött fel benne a furcsa gondolat. „Vajon mi lehet az? Pénztárca megvan, cipő megvan, nadrág is van rajtam, sapkát sem hagytam el, de akkor…” Feladta és úgy döntött, hogy inkább lefekszik aludni. Levetkőzött és befeküdt felesége mellé.

- Bűzlesz a szesztől. – szólalt meg vontatott álmos hangon a nő.

- Kicsit.

- Kiflit elfelejtetted?

- El.

- Pedig mondtam, ha hazafele eljössz a pék mellett, hozz nekem három kiflit, hogy legyen mit ennem reggelire.

- Sajnálom.

- Nem baj. – mondta, majd odafordult hozzá, átölelte és aludtak mintha mi sem történt volna.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.