Kunkli Szabolcs: Jó veled (vers)
2012.04.15. 18:17
Jó veled
Jó veled lenni a csendes éjszakában,
Nézni együtt miként lóg az eső kövér lába.
Fülembe zárni halk szavaid, kedves hangodat,
Hallani szép szíved, hogy hevesen megdobban.
Jó megbújni ölelő karjaid között,
Mikor az ég villámlik és hangosan dörög.
Felnevetni, akkor mikor félni kellene,
Szeretni, miként csak a szerelmesek képesek.
Jó veled kutatni a lehulló cseppeket,
Kezemben tartani selymes, lágy kezed.
Szakadó esőben állva ismerni rá arra,
Hogy veled a teljesség áldása nyugszik rajtam.
Jó finom csókot adni puha nyakadra,
Otthon érezni magam veled a szabadban.
Látni pillantásaidban vágyakozó lelkedet,
Szavakba önteni, mily fontos vagy nekem.
Jó veled berohanni a tölgyfák árnyékába,
Levetni magunkról a csurom víz ruhákat.
A sötétben kutatni igéző tekinteted,
Megérteni mindent mit üzen csillogó szemed.
Jó nevetni egymás csapzott, szétázott haján,
Hallgatni élvezettel ajkad minden édes szavát.
Hajolni hozzád közel, érinteni kerek válladat,
Elolvadni forró csókodban, míg az idő elszalad.
Jó veled rálépni a hazafelé tartó útra,
Beszélgetni buzgón, hogy miként volt a múltban.
Majd beszívni és érezni a tavaszi eső illatát,
Az elillant vihar életről mesélő fuvallatát.
Jó veled elképzelni a jövőt, és hinni benne,
Nem kételkedni, hogy az örökké, örökké lesz-e.
Követni téged, utadon bármerre is haladj,
És megtenni mindent, hogy boldognak lássalak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.