Mindenek felett

E világ egyetlen, gyönyörűszép s örök.
Oly titokzatosak s mélyek a tengerek!
Oly kedvesek napjainkban az örömök!
Csak az elmúlás úr, az úr mindenek felett.

Szántók sima nyakában a virágmedál
feketébe játszik, ha jönnek éjfelek.
Fellobbantja a holdfény, rajta meg-megáll.
Csak az elmúlás úr, az úr mindenek felett.

Mosoly rejtezik születő ráncaidban,
furcsa vonalak barázdálják tenyered,
hiszel az időtlenségben holtodiglan.
Csak az elmúlás úr, az úr mindenek felett.

Házad csak nézi a változatlan utat,
valami apróra töri a köveket;
hallod-e? Idegen döngeti kapudat.
Csak az elmúlás úr, az úr mindenek felett.

Te állnál, s az idő csikorogva mozdul.
Kit még szeretsz, minek is kéri: ne feledd?
Mi soha semmit sem csináltunk rosszul.
De az elmúlás - úr mindenek felett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.