A bús világ két szerelmes gyermeke

Eltakart arccal állunk a pusztában a szerelvények előtt,
Szél kapkodja maszkunk és viszi az égen a sok sötét felhőt.
A kezed fogom és szinte érzem gyorsan lüktető szívedet,
Csak mi vagyunk feketében ezen a késő őszi reggelen.

A boldog emberek felszállnak, mikor indulni kész a vonat,
Mi csak nézzük egymás arcát, mert nem terveztünk felszállni soha.
Aztán elindul a járat és csupán mi ketten maradunk hátra,
Hiszen tudjuk kisiklik úgyis, mert ez a könnyű útnak átka.

Búsan, de elragadva nézek bele szép, megértő szemedbe,
És ott látom magam a legcsalogatóbb kék világban benne.
Ledobjuk az álarcokat, hisz úgysincs már ki rosszallna minket,
Hogy feketében járunk és nem vágyunk egymásnál nagyobb kincsre.

Mégsem vagyunk egymásé, mert erősen tart a sorsnak börtöne,
Nem szakad el, mint egy ócska rongy, nincsen nála erősebb szövet.
Még csak árnyak vagyunk, egy-egy sorsát váró evilági szellem,
De egymásra találva, majd egy új világ kezdődik el csendben.

Én az őszből jövök, megsárgult falevelek jönnek utánam,
Te a tavasszal érkezel, virágot hoznak neked az ágak.
Egymás felé tartunk, mégsem fogunk találkozni a forró nyárban,
Mert még meg kell várnunk, hogy körbeérjen súlyos léptével a bánat.

De addig érezni és remélni kívánlak, akarlak téged,
Ha már ölelni nem ölelhet át égető, rab szenvedélyem.
És ha eljön majd az idő, hogy magammal ragadhatlak végre,
Aki megvetett is szeretni fog a szerelemért és érted.

Most fekete hajunkat és fekete ruhánkat kapkodja a szél,
A borús és fekete őszben nyer számunkra értelmet a lét.
Fekete füstfelhők szállnak az égen, a boldogság véget ért,
És csak minket tart meg a bús világ, mint két szerelmes gyermekét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.