Gyermekélet

 Kilépek a bölcsőből, s leülök a földre. Egy darabig játszom a világgal, de aztán anyám, ki ismeretlen, felvesz, és az etetőszékbe tesz. Nincs választásom, számba adják az ételt, és ha az undor elfog, s öklendezve köpködöm ki a pépet, csak még jobban tunkolják belém.
 Aztán barátok jönnek, szépek, kövérek és zöldek, kik megértenek és hazudnak. Utána tudósok szava éri gyermekfülem, mi fel nem fog ily magasröptű tanokat.
 Végül prófétára lelek, de mire szavát megérteném, eljön az est, és engem hideg bölcsőbe fektetnek, hol egyedül alszom el a többi mellett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.