Családodhoz tartozomTörvényt, tudom, bölcsek adtak,s a szokások, tudom, szentek.Dicsőség hát a jobbaknak, én megsértem e rendet.Nincs egy adója a magnak,nincs rokonsága a vérnek,s ha ünnepek kopogtatnak,énfelém el nem néztek.Sohasem közös az asztal,nem küld képeslapot senki,s…

Huszonegy múlt és felnőttEmlékszem régen még szabadon, bátran álmodtunk a világról,Csak mentünk előre, nem féltünk, kőből volt a hitünk, nem sárból.Nem kapaszkodtunk semmibe, védett minket a tudatlanságunk,Vagy az Isten védett, mert tetszett neki naív, gyermeteg álmunk.Azóta…

Az érett gyümölcs  Az apró Levente felállt a székre, fejét felemelte, s jobb kezével a felette lévő piros alma után nyúlt. Hiába igyekezett, nem érte el. Arcára csalódottság és elkeseredés ült ki, hisz nagyon vágyott a szép kerek gyümölcsre. - Ugorj egyet…

Ezer esztendő voltTartott a két karom csöppnyi gyermeket,vetettem koporsófedélre föld rögét,néha rám találtak a kegyetlenek,és néha bizony az én lelkem volt sötét.Ember, ki most jössz, lásd a markom űrjét:én már visszaadtam minden kedves holmit.Én kiálthatom, hogy nincs…

A korhely végakarataHa meghalok, hát ne sirassatok,túlnan innen tündöklőbb vagyok.Ha meghalok, mint fényt szeressetek,mert láng leszek, ha innen elmegyek.Ha meghalok, ne halljak éneket,hisz úntátok a szerzeményeket.Ha meghalok, ne legyen requiem,élek majd Én, ha testem elpihen.Ha…

A világ végétSzíveink üresek, csak a hatalmas semmi kavarog bennük,Megszülte gyermekét a torz idő, az éjben rejti testük.Kitárnánk megfáradt szárnyainkat, de rájövünk, hogy nincsenek,Amik felemeltek volna minket, már csak pokolba rántó, mély sebek.Beinteget az ablakon a…

ÉvszakokAmikor önfeledten tombol a nyár, az nekem nem ünnepem,De mikor hullani kezdenek a levelek, én újjáéledek.De nem a halálból- azt megvetem-, hanem a nyári gubómból,Amit messze hajítok, ha jön a tél, hisz nem félek a hótól.Én örömmel járok az éjszakában, a hidegben és…