Pőrén

A falu végén heverek pőrén,
ahogy jöttem asszony öléből én,
testem sós vizén ég, a föld tapad:
por ráfoltoz, sugarak ringanak.

Készülnek az izmok, tüdőm fújtat,
meleg kavicsok jólesőn szúrnak,
s fákból, bokrokból kiváló szagok
már hívogatják a mozdulatot.

Akárki lát, nem törődöm vele,
ez mezítelenségünk ideje:
izzva én terülök, s még Lilith,
az első szajha fog feküdni itt.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.